Gyakorlás, egy kis költözés, húsvétozás és pihi

Zizivel folytatjuk az engedelmes képzést és az agilityt. A helyben maradást kell gyakorolunk az eddigieken kívül, agilityben pedig már 2 akadályt átugrott nagyon ügyesen és most a kézváltások következnek. Otthon kell sokat gyakorolnunk apránként, mert egy-egy edzésen kevés feladatot tudunk végrehajtani, hiszen abból a néhány feladattípusból, amit jelenleg gyakorolni tudunk, a sok ismétlés hamar unalmassá válik. Akkor kell abbahagyni, amikor még éppen izgalmas a dolog számára.
Zizi az előélete miatt sajnos nem játszik sem kutyákkal, sem tárgyakkal. Halogatom a játszás megtanítását, pedig már vannak rá ötleteim. Egyrészt ha játszom Zizi előtt Fleckivel, húzócskázunk vagy labdát dobálok neki, Zizi mindig nagyon izgalomba jön, ugrál és nyüsszög, de odáig még sosem jutott el, hogy maga is elkezdjen játszani. Ha sípolós labdát csipogtatok neki, vagy húzós játékot mozgatok előtte, egyelőre nem mozdul rá. A jutalomfalattal töltött játékra sem megy rá. Klikkerrel is lehetne tanítani, de eddig még nem vettem rá magam... Viszont úgy tűnik, hogy a halogatás ez egyszer elkezdte meghozni eredményét! Spontán elkezdett játszani egy plüssmackóval, és amikor úgy tettem, mintha el akarnám venni tőle, elkezdte húzni. Végül egy kis húzócskázás alakult a dologból, és többször is sikerült kicsalogatnom belőle a játékot. Úgy tűnik, Zizi egyelőre plüssjáték rajongó :) Ebből kiindulva fogok vele tovább próbálkozni.
A szombatunk nem volt túl eseménydús kutyázás szempontjából, mert le kellett vezényenem egy költözést. Igyekeztem nem idegbetegre venni a figurát, így nekem is könnyebb volt és a kutyáim sem sínylették meg a környezetváltozást... Az új helyet könnyedén felfedezték és belakták, eddig nem volt semmilyen fennakadás. Nem vagyok egy nagy németjuhász rajongó, de a szomszédunkban éppen egy ilyen fajta elég aranyos kutya lakik, Zizike már többször is játékra invitálta a kerítés mögül. Az invitálás egyre jobban megy neki és gyakorolja is, amikor csak lehet.
Ma családlátogatásra mentünk vidékre, 10 ember kényeztette és dögönyözte Zizikét összehangoltan.
Itt éppen velem lustul az eb:

Nagyon jól vette az akadályt, pedig igazán hangos és lelkes volt az egész család, odáig voltak, hogy Zizi milyen nyugodt és türelmes, okos és kedves. A nagyszüleim spánieljével, a nem túlságosan kutyabarát Dióval is egészen jól elviselték egymást, bár némi egymásra morgás azért fűszerezte a délutánunkat. A kertben aztán mindhárman jót haverkodtak. Flecki hozta a formáját, addig járkált fel-alá, míg talált egy kis magára hagyott ebédmaradékot, felfalta, majd fél délután szenvedett a felfúvódott hasától. Itt már egy kicsit jobban volt:

Csupa hó séta

Tegnap este egy behavazott parkban sétáltunk, nagyon hangulatos volt, szinte teljes csend honolt, csak a hó ropogása hallatszott a 10 láb alatt. Csatlakozott hozzánk két másik kutyás, egy gyönyörű weimari vizslával, egy mudi jellegű kutyussal és egy drótszőrűvel. Mind nagyon élvezték a havat, egyedül emiatt tudom még én is elviselni, mert amúgy már az agyamra megy lassan ez a tavaszi mennyiség. Zizi teljesen felszabadultan szaladgált velük, viszont ha hívtam, akkor azonnal visszajött és maximálisan figyelt rám. Szimultán dolgoztattam a két kutyámat, nagyon vicces volt! Fleckivel egészen messziről lehet fákat kerültetni, meghallja a szót, és már indul is nagy lelkesen. Zizit nemrég kezdtem megtanítani rá, vele egészen közel kell még menni a fákhoz. De mindenesetre együtt csinálták ügyesen :) A szimultán fektetés az sima ügy, de a láb mellé igazodást is így nyomták, Zizi szorosan a bal lábamhoz igazodott, Flecki pedig szorosan Zizi bal oldalához :) A séta végén Zizi nagyon aranyosan játszani hívta Fleckit, most láttam tőle először ezt a mozdulatot, csóválás, égnek meredő popó, mellső lábak a földre vetve. Sajnos Flecki nem volt igazán vevő rá, >hagyjál már kiscsillag< arccal elvonult. Na majd legközelebb! Zizit nem úgy ismerem, mint aki egykönnyen feladja... Elég nyomulós kutyalány, nehéz őt ignorálni. Ráadásul képes féltékenységi jelenetet rendezni, ha csak Fleckihez szólok, szépen nézek rá, pláne ha még meg is simogatom, ő máris jön, odaül kettőnk közé és nyüsszögve követeli, hogy vele is foglalkozzam.
Próbálom beszoktatni az új boxába, de egyelőre kevés sikerrel, illetve lassú víz partot mos alapon haladunk szépen. Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy a félig felnyitott boxba betette a két mellső lábát, erre Mirci meglepetésszerűen ráugrott a box tetejére, ami nagy robajjal lecsapódott és már sutba is vághattam az aznapi erőfeszíteseinket. Azóta Mircit eltávolítom a tanulás idejére... Most a box tetejét teljesen levettem és úgy próbálom rávenni, hogy belefeküdjön, hívogató puha párnát is tettem bele, ma reggel már belemászott, de >csak azért csinálom, mert látom, hogy annyira akarod< kifejezéssel az arcán. Mindegy, ez már akkor is fél siker!

Engedelmes kutya

Zizikével pénteken elkezdtük az engedelmes képzést is. Nagyon ügyes és nagyon gyorsan tanul, pedig semmi előképzettsége nincs, az ül-feksziket gyakorolgattuk eddig otthon, de még nem az igazi. Most a pórázon szorosan láb mellett követést kezdtük el, meneteltünk jó néhány kört Lili irányításával, illetve a bal láb mellé szorosan igazodás ültetéssel volt még az első lecke része. Fincsi főtt májat vittem jutalomfalatnak és az orránál fogva vezettem a pontos igazodásba. Szerintem még pár alkalom és magától fel fogja venni a pozíciót. Csináltunk néhány menet közben fektetést, ezt egyelőre úgy hajtja végre, hogy szinte teljesen lehajolok és a földre mutatok, tehát a szót még nem ismeri, csak megvezetve fekszik le. Legvégül pedig a behívást gyakoroltuk, Lili megfogta Zizikét, én elszaladtam és behívtam. Elsőre túlságosan eltávolodtam és hezitált egy ideig, hogy jöjjön-e vagy sem, aztán végül megindult. Második és harmadik próbálkozásra már tiszta erőből rohant hozzám, kapott is érte nagy-nagy dicséretet!
A behívás gyakorlása a hétvégi sétáinkon meg is látszott, sokkal gyorsabban és lelkesebben jött hozzám.

Elkezdtük a targetezés tanulását a zónatanításhoz, még nagyon az elején járunk. Ez úgy néz ki, hogy fogok egy kis edényt (itt és most egy befőttes üveg tetejét) és a földre letéve abban kínálok neki jutalomfalatot. Később már csak akkor kap jutalomfalatot, ha magától felajánlja azt a mozdulatot, hogy hozzáérinti az orrát a tetőhöz, mintha lenne benne valami, majd felnéz rám. Az a végeredmény, hogy tartósan állva marad az edény felett és felajánlgatja az orral mutatást. Ez majd az agility pályán a zónás akadályoknál lesz érdekes, az akadály végéhez fog kerülni ez az edényke. Ez is egy módszer annak megtanítására, hogy sok idő elteltével megbízhatóan megálljon az akadály végén egyre rövidebb időkre=biztosan belelépjen a zónás részbe. 

Addig is sokat gyakorlunk, ma reggel mutatta először magától az orrával az edénykét, hogy kerüljön  már bele végre valami finomság!

Zizi egyre felszabadultabb, otthonosabb, elkezdett ugatva jelezni a lakásban, ha hangot hall kintről, és a kertben, ha történik valami a ház körül. Nem mondom, hogy az ugatásnak konkrétan örülök, de egyelőre normális keretek között tudom tartani... Séta közben is ugatott a patak túlsó partján sétáló németjuhászoknak, Fleckivel jót duetteztek. A nappaliban kiszemelte magának a fotelt, és most, 2 hét elteltével el is merte foglalni. Flecki eddig felváltva töltötte az éjszakát hol a fotelben, hol a kanapén, mostantól testvériesen osztoznak a sanyarú sorsú kutyák...

Egészségben-boldogságban

Tegnap végre elmehettünk egy egészséges közös sétára a szántóföldre. Nem volt hosszú idő, de a két kutyám micsoda őrült rohangálást levágott!!! Nagyon nagy öröm volt nézni! Zizi hullámozva fut, akár egy agár, már-már azt hinném, hogy ledönt a lábamról, ha odaér hozzám, de villámgyorsan le tud fékezni! Ki sem nézném belőle, amúgy olyan kis komótos mackólánynak tűnik. Most végre hallhattam ugatni is, a játék heve hozta ki belőle, nagyon komoly, felnőttes hangja van, a beagle-vuvúúzáshoz képest mindenképp J Egyszer annyira belejött a játékba, hogy fel is ugrott rám, ilyet még sosem csinált, nagyon tartózkodó szokott lenni. Maga is annyira meglepődött, hogy a játékot is abbahagyta egy időre.

A 4 napi bezártság előnyére írhatjuk, hogy egy extra felszabadult és mozgékony Zizit láthattam viszont.

Még korábban próbálgattunk egy trükköt, a két lábra ágaskodást. Hirtelen ez jutott eszembe, mert Fleckinek anno nagyon hamar leesett és nagyon szereti. Zizit jó sokáig próbáltam rávenni, hogy emelje el a két mellső mancsát a földről, de nem értette meg, hogy mit szeretnék tőle. Aztán meguntam a próbálkozást, kimentünk Fleckihez és kétszer megmutattuk Zizinek, hogy mit kellene csinálni… És rájött, sikerült neki!!! Utánzással, a másik kutya megfigyelésével villámgyorsan megtanult egy új trükköt!

Ennek kapcsán jöttem rá, hogy mennyire finnyás kis nőszemély ez a Ziziborder… Reggel találtam a zsebemben előző estéről benne maradt jutalomfalatot, hogy is mondjam, kicsit állott volt. Flecki számára ez néha talán még finomabb csemege, mint a friss falat J Zizi pedig nem hajlandó elfogadni. 

Legközelebb kipróbálom fél napos sült bélszínnel is, hogy vajon azt is kiköpi-e!

Betegeskedés

Zizi szerencsésen átvészelt egy babéziás fertőzést. Vasárnap este kezdődött a gödöllői séta és az esti pörgés után, csak feküdt a helyén elgyötört arccal. Én meg nagy naivan azt hittem, hogy sok volt neki a napi fárasztás. Reggelre egy kicsit vidámabb lett, evett is, úgyhogy elmentem dolgozni. Délután hazaérve viszont sajnos egy még levertebb kutyát találtam, alig tudott felkelni és lépcsőzés közben sántított a hátsó lábaira. Aztán megláttam, hogy fehér az ínye és a nyelve és láza is volt, sokkal melegebb volt a pocakja, mint Fleckié. Egyből rohantunk dokihoz, alapos kivizsgálás után kiderült, hogy babézia...
Három napi infúzió, két Imizol, néhány adag lázcsillapító, egyéb injekciók és nagyon sok aggódás után mára sokkal jobban lett, eszik rendesen és virgonc! Nekem pedig olyan érzésem van, mintha két hét telt volna el alvás nélkül, csigalassúsággal...
A veséje és a mája rendben van szerencsére, hosszútávon semmi nyoma nem lesz a szervezetében.
Mindenkinek köszönjük a drukkolást és a biztató szavakat!

Az állatorvossal a legmaximálisabban elégedett vagyok, csak ajánlani tudom!
pozsonyidoki.hu
De remélem, hogy mostanában nem kell találkoznunk vele... :)

Lábadozó Zizike

Gödöllői kastélypark

Ma fotós dokumentációval készültem. A Gödöllői kastélyparkban nyomtunk egy sétát.
Eleinte egy kicsit még a nap is sütött, nagyon vidám kis délután volt

Ha Fleckit hívtam, jött vele Zizi is.

És fordítva is működött...

Nagy volt az egyetértés a kislányok között.

Most mindenki a jól megérdemelt pihenését tölti, hamarosan folytatjuk egy kis agymunkával a napot... Mondtam már, hogy imádom a végigkutyázott hétvégéket?

Séta a reptéren és klikker

Ma napközben kimerészkedtünk a télies tavaszban egy nagy sétára a mátyásföldi vitorlázó reptérre. Velünk tartott Nóri és a russelje, Freya. Hatalmas nyílt terepen, bokáig érő hóban gázoltunk 2 órát. Megkockáztattam a póráz nélküli sétát Zizivel, mert nem volt a környéken senki, és mert közel s távol nem láttam semmi olyat, ami megriaszthatta volna annyira, hogy elszaladjon tőlünk. Sokszor behívtam a kutyáimat, hol külön, hol egyszerre. Zizi nagyon vidáman futott vissza hozzám, nagyon gyorsan nyargal, de látszik rajta, hogy ennél sokkal többre is képes, ki szeretném majd hozni belőle a maximumot!

Minden rendben volt összességében az egész séta alatt. Odafutott hozzánk jó messziről a gazdájától egy belga juhász jellegű nagyobb kutya, de látszott rajta, hogy barátkozni jött. Zizi bizalmatlan volt vele, ha nem szólok rá, leugatta volna a fejét alaposan. A menekülés szerencsére jutott eszébe… Úgy tűnik, hogy domináns kis amazon lesz belőle :)

A makacs beagle-m néha hajlamos arra, hogy nem jön vissza első szóra, ilyenkor ha vissza is jön, egyből pórázra veszem és úgy megyünk egy darabig. Zizi viszont végig ott volt első szóra. Azt kell, hogy mondjam, hogy bevált ez a szabadon sétáltatás, ahogy Nóri felhívta rá a figyelmem, két hete még nem gondoltam volna, hogy póráz nélkül fogom sétáltatni az új kutyámat, miközben a régi „jól nevelt” pórázon jön mellettem, mert nem jött vissza első hívásra. Ez az egyik különbség a juhász- és a vadászkutyák között…

Egyébként olyan jól összehaverkodtak Fleckivel a séta alatt, hogy itthon már nem kerülgetik egymást, és többször is összeszagoltak, Flecki bemerészkedett a hálóba is akkor, amikor Zizi is benn volt, pedig ez eddig nem volt jellemző.
Úgy tűnik, hogy Freyával is jó lesz a viszony és idővel összebarátkoznak. Ez fontos lenne, mert velük gyakran fogunk találkozni.

Nóritól kaptunk egy frizbit, és néhány okos tanácsot a frizbizés alapjainak megtanításához. Hamarosan szeretném Zizivel megismertetni ezt az elfoglaltságot is.

Délután ismét klikkereztünk, elkezdtem fektetni Zizikét. Nem könnyű vele sem az ültetés, sem a fektetés megtanítása, ugyanis ha odajön mellém, akkor szinte mindig automatikusan leül, és ha lehajolok, akkor nagyon hajlamos egyből hanyatt dőlni és felkínálni a hasát simogatásra…

Egy dologra ráklikkeltem ma többször is, és úgy tűnik, hogy leesett neki, egy nagyon aranyos apróság. Ha azt mondom neki, hogy mancs, akkor felteszi a jobb mancsát a térdemre. Villámgyorsan megtanulta, persze nyilván még gyakorolni kell, hogy elmélyüljön.

Kozmetikus és az első igazi agility edzés

Dalma, a kutyakozmetikus csapattársunk nagyon aranyosan felajánlotta, hogy megfésüli és megfürdeti a kis szutykost, hogy a fehér végre igazán fehér legyen rajta! Már előző nap elkezdte kiszedegetni belőle a rasztás tincseket és Zizi teljesen jól bírta, nekem is nagyon tetszett, ahogy Dalma hozzálátott a dologhoz!
Még az igazán nagy havazás előtt, de már havazásban átugrottunk Gyömrőre megkozmetikázni az ebet. Dalmáék kertjében egy idős dog várt minket, aki élénk érdeklődést mutatott Zizi iránt. Zizit inkább az érdekelte, hogy juthatna túl rajta… Pedig nagyon helyes dogocska volt, óriás laska fülekkel. A kozmetikázást kintről felügyelte nyüsszögve.

Első körben Dalma kifésülte az elhalt, kihullott szőrszálakat, kivágta-kibontotta a maradék raszta tincseket. A fülei mögött annyira összeállt a szőre, hogy nullás géppel hosszas nyúzás után tudta csak levágni. Alapvetően az volt a terv, hogy ahol lehet, meghagyjuk a hosszú szőrét. A hasán és a fenekén kellett csak egészen rövidre nyírni, a többit ki lehetett bontani. Ez nagyjából egy órás elfoglaltság volt, eleinte Zizi jól tűrte, tetszett neki a fésülés, hagyta  magát ide-oda tenni az asztalon. A nyírógép bekapcsolásától, rezgésétől sem ijedt meg különösebben, Dalma szerint Zizinél sokkal rosszabbak is vannak… A vége felé már kezdett elege lenni, de ha kedvesen szóltam, simogattam és tartottam a fejét vagy a nyakánál, akkor megnyugodott. Hatalmas mennyiségű szőr jött ki belőle, terveztem, hogy lefotózom, igazán megért volna annyit…

Ezután következett a fürdés. A vizet szerintem eddig csak ivásra használta, igencsak meg is ijedt a kádban a hátára zubogó víztől. Jó sok szutyok lejött róla, sokáig szürke volt a lefolyó víz színe. Az utolsó szint a szárítás volt, ez volt a legkellemetlenebb, nem is a hajszárító hangjától félt igazán, hanem a meleg levegőtől.

A kétórás procedúra végén egy selymes szőrű, csodálatosan szép bundájú Zizit kaptam! Nagyon örülök, hogy hallgattam a jótanácsra és nem rögtön első nap tettem ki ennek a kutyámat, mert az úgy sokkal sokkolóbb lett volna.

15-én délelőttre azt terveztük, hogy Tárnokon edzünk egyet az agilitys csapatunkkal a fedett csarnokban. A tervünket sajnos keresztül húzta az időjárás, de edzés ügyben igazán elszántak vagyunk és átmerészkedtünk Lilihez, aki Budapest és Fót között lakik. Az utak egészen jól járhatóak voltak, egyedül a Liliék előtti felüljáró fogott ki rajtam, de az is csak azért, mert télen majdnem belecsúsztam ott az árokba és azóta félek rajta átmenni csúszós időben. Amúgy annyira nem volt durva a helyzet.

Nem csak mi voltunk ilyen elszántak, kiderült, hogy délelőtt már többen is jártak Lilinél edzeni. Fleckivel próbáltunk lefutni egy egyszerűbb pályát, de nem igazán boldogultam a váltásokkal. A futócipőmet sajnos otthon felejtettem, úgyhogy a hó és a hótaposó is igencsak megnehezítette a dolgomat…

Ezúton tudatom mindenkivel, hogy Zizike is megkezdte agilitys pályafutását!

Mini méret alá tett ugróakadályon próbáltam átcsalogatni első körben. Eleinte kikerülte őket, és csak akkor ugrotta át, amikor magam is átugrottam. Aztán amikor végre sikerült szabályosan kivitelezni, Lili közölte, hogy akkor ezt most csináljuk meg párszázszor :D Ami persze nem komoly, de néhányszor átugrattam vele több akadályt is a megszokás kedvéért. Az ugrató kézmozdulatomat egy pillanat alatt kifigyelte, és ha nem csináltam meg rendesen, akkor nem is ugrott!

A gyakorló szlalomon, két külön álló szlalomrúd között küldtem át még párszor, ezt addig kell csinálni, amíg el nem kezd gondolkodni, és magától fel nem ajánlja a mozdulatot.

Első edzésnek, ítéletidőben ennyi elég is volt. Házi feladatot is kaptunk: mindkét kutyámmal gyakorolnom kell a kézre vételt, tehát hogy kövessék a kezemet és kézváltásokat. Zizivel elkezdhetem a targetezést a zónatanításhoz, illetve sétakor fákat fogunk kerültetni gyakorlásképp.

Délután a közeli szántóföldön tettünk egy sétát, ahol el is kezdtem a kézre vételt gyakorolni velük. Még nagyjából párszázszor megismételjük és jó lesz! Két gyakorlás között a kutyák rohangáltak, Zizike többször is beindította a turbó fokozatot és hasította a levegőt!

Edzés és séta két kutyával egyszerre

Nagy kapkodva hazaértem délután, felszedtem a két ebemet és indultunk Lilihez edzésre. Sajnos eléggé megcsúsztam, mert két kutyával nem hoztam a szintidőt készülődés szempontjából és 7-re értem csak oda. Zizi nem volt hajlandó beszállni a kocsiba, lecövekelt és makacsul nézett egy oszlop mögül. Amíg cuki hangon hívtam, addig esze ágában sem volt megmoccanni, de amint határozott hangon szóltam, jött is. Be is ugrott magától, ezek szerint csak a határozottság hiányzott neki eddig.

A kocsiban vágni lehetett volna a feszültséget, elég ideges voltam a kapkodás miatt és ez átragadt a kutyákra is.

Lilinél kivettem Fleckit, benn a pálya szélén letettem, majd visszamentem az elvileg parás kutyámért… Azért elvileg, mert simán kiszállt a vaksötét vadidegen helyen, majd bejött egy félhomályos, kutyaugatással zsúfolt területre és fennakadás nélkül haladtunk a többiek felé!

Mindenki szétsimogatta, ő pedig ijedt arcot vágott az illem kedvéért, hiszen úgy is ezt várják tőle…Kicsit előreszaladok, azért írom ezt így, mert edzés végén, amikor szabadon engedtük a kutyákat, felszabadultan futkosott, emelt farokkal, vidáman! Az egyik edzőtársunk, nem mellesleg nagyon kedves barátnőm russelje kitámadott Zizire, aki gyors irányváltoztatás után simán szaladt tovább, mintha mi sem történt volna. Lili próbára tette olyan szempontból is, hogy vajon verték-e, felé nyúlt hirtelen, kicsit meghúzta a fülét, stb. Kiállta a próbát, Lili szerint nem verték. Játszani is próbált vele, de Zizike nem volt rá vevő,ezt majd meg kell neki tanítani. Összességében Lili szerint nem kell vele selyemkesztyűs kézzel bánni, hanem mindent úgy kell csinálni, mint egy normális egészséges borderrel, merthogy ő az! Pénteken már ki is próbáljuk az agilityt és beiratkozunk engedelmességi képzésre is! Olyan nagyon boldog vagyok és megkönnyebbült, Lili véleménye mindennél többet ér nekem, és tökéletesen megnyugtatott, hogy így látja. Azóta egészen máshogy nézek Zizire, mint egy egészséges ebre, aki nagyon kedves nekem, és akivel biztosan tudni fogok bánni, hiszen ebben már van gyakorlatom…

Rendeltem Zizinek egy nagyon szuper szállító boxot, amiben a kocsiban biztonságosan tudom szállítani és ha viszem bárhova, lesz egy biztonságos zug, ahová bebújhat. Illetve az agility pálya szélén is várhat abban fekve a sorára.

Reggel kivittem a két kutyát sétálni egyszerre, két pórázon. Mivel Flecki a bal oldalra van szoktatva nagyjából (persze ide-oda szaglászik, körbe megy körülöttem stb., de ezt most szerencsére nem csinálta), Zizi automatikusan áttért a jobb oldalamra. A két kutyás séta tökéletesen működött, semmiféle zavaró tényező nem lépett fel!

Ha ez így megy tovább, némi további szívélyes kapcsolatépítés és összeszokás után elkezdek Zizikével mindenfélét tanulni – trükköket, alap engedelmességet, játszani, frizbizni, futni és mindent, ami most nem jut eszembe hirtelen.

3. nap (2013. március 12.)

Hosszú munkanap után sikerült hazaérnem, sajnos már sötét volt, és a bejárat feletti világítás elromlott, így elemlámpával osontam végig a kerten, hogy lássak és látszódjak – biztos vicces lett volna, ha valaki meglát, de nem akartam, hogy Zizire rájöjjön a frász, hogy be akarnak törni az Ő TÉLIKERTJÉBE! Nagyon megörült nekem, aztán egyből kiugrott a kertbe, és fixírozott, hogy csináljunk valamit J Alig győztem lebeszélni róla, és inkább arra bíztattam, hogy a hosszú bezártság után végezze el a dolgát. Ügyesen bejártuk a kertet, és mivel a szomszédék kutyái nem voltak kiengedve, átmerészkedtünk az ő felükre is. Mindenhol szívesen szaglászott. Kb. fél órát töltöttünk így, majd kiengedtem Fleckit is és együtt grasszáltak fel-alá. Fleckit ugráltattam a kirakott akadályon, csak hogy Zizi szokja a tényt, hogy mi szeretjük az ugribugrit és rendszeresen fogjuk művelni körülötte J Lili tanácsára igyekeztem elkerülni azokat a helyzeteket, amikor Zizi rámorog Fleckire. Csak egy kisebb affér volt, amikor Zizi bejött a lakásba és sajnos elfelejtettem, hogy Fleckit reggel egy csont társaságában hagytam otthon. A csont elöl maradt és Zizi egyből rátalált, ami persze Fleckinek nagyon nem tetszett és ennek hangot is adott. Rászóltam, Zizi pedig kimenekült a lakásból. Fleckiről egy kis kiabálás simán lepereg, nem kell félteni…Zizike pedig megértette, hogy az nem az ő csontja, viszont a lakásba utána is szívesen bejött, örülök, hogy a hanyagságom nem vette el a kedvét tőle. A csontot természetesen eltettem olyan helyre, ahol nem tudják elérni.

Mircike is a téli kertben bulizott este. Érdekes jelenségnek lehettem szemtanúja, amikor Zizi elkezdett játszani Mircivel. Engem is figyelt közben fél szemmel, hogy mit szólok hozzá… Azt csinálta, hogy a mancsát rátette a Mircire és birkózni próbált vele. A cica hol hagyta és kicsit birkóztak, hol elmenekült. Részemről nem egyértelmű, hogy ez a durvább bánásmód előszele volt, vagy a felszabadult játéké. Az is lehet, hogy Zizike a határokat feszegeti, hogy meddig mehet el a macskával. Mindenesetre nagyon fogok figyelni, Mircikémnek nem eshet bántódása. Fleckiben szinte kezdettől maximálisan megbíztam, hogy nem lesz a macskának baja mellette, és valóban nem is volt gond az együttélésükből. De Zizit még nem ismerem, valószínűleg ő sem ismeri még magát, így a felügyelet nélküli együttlét tökéletesen kizárt.

Hétvégén a szüleimnél leszünk vidéken másfél napot, és ma felvilágosítottam őket is, hogy a három állatot éjszakára mindenképpen szeparálni kell, és nappal is folyton résen kell lenni, soha nem maradhatnak egyedül. Nagyon fontos betartani ezeket a szabályokat, amíg össze nem szoknak, remélem, hogy egy idő után már nem lesz gond ezzel és tizensok boldog közös év áll majd előttük.

Este kiköltöztem a téli kertbe olvasni, Zizike odabújt mellém és simogattam, dögönyöztem elég sokáig. Nagyon szereti, ha a két füle mögött erőteljesen simogatják, teljesen elalélt tőle, csukott szemmel élvezte! A loncsos szutykos bundája miatt nem fértem hozzá teljesen, de azért elég jól át tudtam masszírozni mindenhol. 

Klikkereztünk ismét, közben megkapta az aktuális adag féreghajtóját.

Az este hátralévő részét benn töltötte a lakásban, én meg tettem-vettem, mostam, mosogattam. A porszívót is beindítottam, annak nem örült, de nem félt jobban tőle, mint mondjuk Flecki. Fleckit már kiskora óta barátkoztatom a porszívóval, sokat gyakoroltuk, de máig nem sikerült száz százalékosan a közömbösítés…

Reggel 6kor keltünk és Zizit elvittem sétálni a környező utcákba. Senkivel nem találkoztunk, szinte teljes csend honolt. Nagyon klasszak ezek a reggeli órák tréning szempontból, pont erre a nyugalomra van szükség most az elején. Később remélem, hogy emelhetjük a tétet és nem a hajnal lesz a legalkalmasabb időpont, ugyanis én halálosan gyűlölök korán kelni J

A szomszédék kutyái is kinn voltak, úgyhogy egy kicsit úgy is klikkereztünk, hogy a kisebbik pukkancs a kerítés túloldalán ugatott az idegesítő hangján. Zizike ideges félrenézésekkel, de igyekezett koncentrálni rám.

Mialatt én munkába készülődtem, Zizi talált magának elfoglaltságot, elkezdte szétpakolni a téli kertet, talált szivacsokat, törlőrongyokat, azokkal játszott, széthordta a kirakott kutyajátékokat, csontot rágcsált, ásványvizes flakont hámozott. Úgy veszem, hogy a passzivitáson kívül végre elfoglalta magát valami mással is… Nagyon jó jel ez, mert Gyöngyi mesélte, hogy amikor hozzá szokott be Zizi, akkor sokkal hosszabb időbe telt minden, a tárgyak manipulációjának elkezdése is. Most már 3 nap alatt eljutott ebbe a fázisba. Csak remélhetem, hogy nem egy csatatérre fogok hazaérni délutánJ

2. nap (2013. március 11.)

Délelőtt felkerekedtünk az eltervezett patakparti sétára,  gyönyörű napsütéses idő ígérkezett. Az autós  tortúra kezdődött elölről, póráz, kert, ki a kapun. Én előre a kocsiba be, Zizike utánam, majd vissza a házba Fleckiért. A patakpart kb. 3 perc kocsival, csakis az autós gyakorlás miatt nem mentünk gyalog... Nagy rét, szántóföld, és viszonylag távol van az utaktól, így csendes, elhagyatott, egy lélek sem járt arra hétköznap délelőtt. Zizit rátettem a 10 méteres túrapórázra, Fleckit elengedtem és már sétáltunk is. Flecki jó messzire elkószált, ahogy szokott, de mindig első szóra visszajött. Zizi ment volna utána, de a póráz határt szabott neki. Amikor hívom, Flecki mindig izomból rohan vissza hozzám, mert eldobom neki a kedvenc játékát. Zizike ezt a nagyon jókedvű hozzám rohanást hamar leutánozta, ezen kívül még ruganyosan nyargalászott is, élvezte a futkosást. Főtt májjal erősítettem a jó kapcsolatunkat, ami jó alap egy étellel motiválható ebtársaságnál J A séta legvégén egy futó is szembejött, Zizike érdeklődve szaglászott felé.

Hazaérve nem volt hajlandó bemenni a fűtött lakásba, kiköltözött a téli kertbe, ezt meg is értettem, eddig kinti kutya volt. A lakásban néha tényleg túl meleg van, hát még neki, a nagy tömött loncsos bundájával! Azonnal el akartam vinni kozmetikushoz egy alapos nyírásra és fürdetésre, de sajnos lebeszéltek róla és jogosan: nem szabad egyből kitenni a kis lelkét egy ekkora hercehurcának.

Zizike a téli kertben, Mirci és Flecki a lakásban, egymástól elzárva otthon maradtak, én pedig bevásárolni mentem. Kb 1 órával később hazaértem, Zizikének hoztam egy csipogós sünilabdát. Megcsipogtattam, nem félt tőle. Játszani sajnos még nem tud vele, eszébe sem jutott a szájába venni, rámancsolni vagy üldözni. Ez majd szépen meg kell neki tanítani.

Az első zavar ekkor keletkezett a mátrixban. Zizike a téli kertben, Flecki ki-be mászkál, cica szintén, én meg benn mosogattam a konyhában. Morgásra lettem figyelmes. Mint kiderült, angyalarcú Zizike volt a terrorista. Flecki túl közel ment hozzá vagy a helyéhez és már morgott is. Rászóltam, aztán kifigyeltem őket. Egyszer Flecki a másik irányból jött, akkor Zizi ki is támadt, rá kellett üvöltenem. Flecki nem egy ijedős jószág, úgyhogy simán vette a lapot, félrevonult és figyelt. Zizike viszont a kiabálástól összehúzta magát, hanyatt vágódott és megadta magát. Aztán nyüsszögve jött oda hozzám. Kicsit később a két kutyát magam mellé vettem és felváltva adtam nekik falatot egymás mellett, megsimogattam őket felváltva. Később is volt ilyen lemorgós affér, amikor másnap reggel egy gyakorlás alkalmával elfordultam jutalomfalatért, akkor sokkal finomabban, normál, de határozott hangnemben szóltam Zizire és akkor is hanyatt vetette magát. Ismét behívtam és egymás mellett jutalmaztam őket. Lili majd megmondja, mit lehet tenni ezzel... Lili a tanácsadónk, az agility edzőnk, a kutyás mindentudó és mindent megmondó gurunk. Ő faragott belőlem normális kutyást, és ő segített a kutyámból normális kutyát faragni. Biztosan tud erre valamit mondani – egyrészt hogyan lehetne úgy Zizi tudtára adni, hogy rosszat csinál, hogy nem okozok neki újabb lelki sérülést, másrészt hogy miért csinálja ezt és hogyan kerülhetem el. Lehet, hogy a két kutya összeengedésével még várnom kell, amíg tisztázódnak a viszonyok, a helyzet stb.

Amikor elcsitultak a kedélyek, elővettem a klikkert és nyugodt körülmények között gyakoroltunk, klikk-kaja-klikk-kaja. 

Délután  fogtam Fleckit és elvittem egy körre sétálni a környező utcákban. Majd Zizi következett. Nagyon jól vette az akadályokat, simán kijött a kertből, végig az utcákon, szaglászott, ha hívtam, hozzám jött, kapott sokmillió finom falatot. Egy görkoris apuka és kislánya jöttek szembe, akkor Zizike alibi szaglászásba kezdett, láttam rajta, hogy gyanakszik, hogy valami rosszat akarnak tőle. Fogtam és leültettem magam mellé és szépen nyugodtan megvártuk, amíg elmennek mellettünk. Akkor kapott dicséretet. A sportpályán gyerekfoci edzés volt, sok autóval, emberekkel, ricsajjal. Zizim egész jól bírta, szépen jött mellettem. Ez volt délután 6kor. Hazaérve tettem-vettem megint odabenn, hagytam pihenni a télikertben. 8 körül nagy vidáman klikkereztünk még egy sort, így kapta meg a napi kaja adagja másik részét. Most akkor klikkeltem, amikor a szemembe nézett, nagyon szépen csinálta, kb 5 mp volt a maximum, amire rájutalmaztam. Emlékszem, hogy Fleckivel is gyakoroltam ezt régebben és nagyon szerettem, olyan szép szeme van. Zizinek is szép a tekintete, tetszik ez a szemezés.

Aztán kb. kétóránként felajánlottam neki, hogy kimenjen a kertbe, de nem akart. Akkor sem, ha mi Fleckivel kimentünk és hopszikáztunk a kirakott ugróakadályon vagy dobáltam neki. Semmit nem akart, csak a téli kertben lenni. Ráhagytam. Lehet, hogy túl sok volt neki a fárasztás, túlságosan beparáztattam a környék ugató kutyáival, vagy bármi. Kétóránként felkeltem kiengedni, de meg sem mozdult. Végül éjjel 3-kor úgy döntöttem, hogy hagyom pihenni, hátha csak az a baj, hogy fáradt, én meg zargatom folyton. 5:50-re állítottam az ébresztést, már a téli kert ajtóban feszengett. Ekkor már 12 órája nem volt kinn elvégezni a dolgát. Úgy gondoltam, hogy ha kinyitom az ajtót, kiront a kertbe pisilni… Hát nem így történt. Egyébként hozzá kell tennem, hogy mindenre elszánt voltam, mivel volt időm munkába indulásig - ha nem jön ki a kertbe, kiviszem kézben. Ha nem hajlandó pisilni, akkor kiviszem az utcára. Ha ott is fél, akkor kocsiba ülünk és irány a szántóföld. A lényeg, hogy pisiljen. Úgy látszott, hogy már nagyon kell neki, mégis ott tobzódott az ajtóban, jöjjön-e vagy sem, vár-e rá valami iszonyú dolog odakinn vagy én nem tudom, mit is gondolhatott. Végülis mivel láttam benne a hajlandóságot, hoztam a klikkert és lépésenként 5 perc alatt kicsaltam, le a lépcsőn, rá a fűre. De még ott is csak ült és engem bámult. Akkor elkezdtem csak arra klikkelni, ha elfordult tőlem. Végül bementem és kinn hagytam. Hálistennek elkezdett szaglászni és végre elvégezte a dolgát is! Már rég örültem ennyire ennek a dolognak!

Visszamentem hozzá és még klikkeltünk jópárat a kert minden részén, hol Fleckivel együtt, hol egyedül. 

A terv szerint pár játékkal ő a téli kertben pihen és várja, hogy hazaérjek. Elvileg semmi tönkre tehető, kutyának izgi dolgot nem hagytam elöl és remélem, hogy a szobatisztaságot is bírja. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, amikor hazaérek. 

Első nap otthon (2013. március 10.)

Sokkal könnyebb volt, mint reméltem, bár lehet, hogy csak az újdonság ereje és a megilletődöttség miatt. Gondolatban ezerszer lejátszottam mindent a legapróbb részletekig, hogy ne legyen semmiféle fennakadás. Valóban nem is volt.

Az ideiglenes befogadójánál, Gyöngyinél és a kutyasuliban már többször is találkoztunk, sok finom falattal gondoskodtam arról, hogy most a lehető legkevésbé legyen velem bizalmatlan.

Könnyen elindult velem pórázon, kivonultunk a kapun és búcsút intettünk a mögötte lévő nagyon fontos két hónapnak, amely a rehabilitációja alapkövét jelenti.

Az első akadály az autóm volt… Benn ült Flecki az anyósülésen és kíváncsiskodott. Ettől Zizi megijedt és nem mert beszállni az autóba. Ha megpróbáltam csalogatni, elfordult. Ha megpróbáltam betenni, földre vetette magát és ellenállt. Végül a megoldás az lett, hogy Fleckit kivettem és pórázon egy fához kötve várta, hogy visszaszállhasson a kocsiba. Zizi így sem adta meg magát könnyedén, be kellett másznom előre a kocsiba és hívni, így már hajlandó volt elfoglalni a hátsó üléssort. A biztonsági öv rácsatolását jól tűrte a kis KRESZ kompatibilis új ebem.

Szigetszentmiklóson kaptam meg Zizikét, első utunk Budapest belvárosába vezetett. Nagyon jól bírta az utat, nyugodtan feküdt, nézelődött, viszont sokat nyálzott, de ez a legkevesebb J

A belvárosban meglátogattuk egy barátomat, aki kíváncsi volt Zizikére, lejött megnézni, szigorúan csak a kocsiban, egyelőre nem sokkoltam az utcával. Kapott finom falatokat és simiket, amiket farokcsóválva díjazott és elfogadott.

Egy órával később már otthon is voltunk. Először bepakoltam mindent a lakásba, Fleckit és a hordozóban lévő cicát is, majd visszamentem Ziziért, aki az autóban várakozott türelmesen. Simán kiugrott, be a kapun át a kertbe, és élénken szaglászott! A szomszéd kutyák ugatásától kicsit zavartatva, de tovább haladt a lakásba. Flecki egy meglepett vakkantással fogadta, majd összeszagoltak és mentek tovább a dolgukra. Zizike körülnézett, bevezettem minden zugba. A fürdőszobából és a konyhából egyből kitiltottam, első szép szóra megértette, majd egyetlen egyszer próbálkozott be, de egy köhécselésre ki is jött. Számomra ez nagyon nagy öröm, mert a beagle-mmel ez fél éve tartó vita közöttünk (azóta lakunk ebben a házban) és ahányszor csak tud, mindig beszökik. Azért egy border ilyen szempontból is nagyon más…

A cicára csóválta a farkát és megszaglászta, Mircike pedig türelmesen tűrte. Még csak 8 hónap körüli cica, de már van annyi esze, hogy az új jövevényeket fenntartással kezelje. Az esti felpörgött időszakban sem ment oda hozzá kihívóan, nem pofozgatta a csóváló farkát, úgy összességében inkább elkerülte, vagy maximum összeszagoltak.

Ezután tettem–vettem a lakásban, mintha mi sem történt volna, ettem (Zizi nagyon beizgult tőle és jött volna kunyerálni, de persze nem reagáltam), minden állatot megetettem (két külön helyiségben, egymástól elzárva, csupa finom falatok). Gyöngyi előre figyelmeztetett, hogy Zizi nagyon lassan eszik, így erre készültem, de ennek most szerencsére nyoma sem volt, hála a finom konzervnek, ami olyan finom illatú természetes alapanyagokból készül, hogy én is szívesen belekóstolnék. Véletlenül leejtettem mellette egy elég nagy és nehéz lakatot, persze nem szándékosan, de alig rezzent meg tőle. Ez a leeső tárgyak estéje volt, mert egy körömlakkos üveget is leejtettem (nagyon fontos kutyás kellék, igazán itt volt a helye egy kis körömlakkozásnak ezen az estén), és arra sem rezdült, nem beszari a hangokat illetően. Kinn a kertben át akart bújni a midire állított agility akadály alatt, és a rúd ráesett a hátára, majd legurult a fején át a földre. Kicsit meglepődött, de ment tovább, mintha mi sem történt volna. Ezeket jó jelnek tartom.

Zizike első este a hálómban aludt, este fél 11-től reggel 6-ig kibírta a szobatisztaságot. Kicsit féltem, hogy nem veszem észre a jelzését, úgyhogy nagyon éberen aludtam és reggel 6kor az ágyra tett mancsával szólt, hogy most már kimenne, ha nem gond…

Egyébként szinte mozdulatlanul aludt, néha horkolt halkan. Komolyan mondom, én sokkal rosszabbul viseltem az első éjszakát, mint ő J