Első nap otthon (2013. március 10.)

Sokkal könnyebb volt, mint reméltem, bár lehet, hogy csak az újdonság ereje és a megilletődöttség miatt. Gondolatban ezerszer lejátszottam mindent a legapróbb részletekig, hogy ne legyen semmiféle fennakadás. Valóban nem is volt.

Az ideiglenes befogadójánál, Gyöngyinél és a kutyasuliban már többször is találkoztunk, sok finom falattal gondoskodtam arról, hogy most a lehető legkevésbé legyen velem bizalmatlan.

Könnyen elindult velem pórázon, kivonultunk a kapun és búcsút intettünk a mögötte lévő nagyon fontos két hónapnak, amely a rehabilitációja alapkövét jelenti.

Az első akadály az autóm volt… Benn ült Flecki az anyósülésen és kíváncsiskodott. Ettől Zizi megijedt és nem mert beszállni az autóba. Ha megpróbáltam csalogatni, elfordult. Ha megpróbáltam betenni, földre vetette magát és ellenállt. Végül a megoldás az lett, hogy Fleckit kivettem és pórázon egy fához kötve várta, hogy visszaszállhasson a kocsiba. Zizi így sem adta meg magát könnyedén, be kellett másznom előre a kocsiba és hívni, így már hajlandó volt elfoglalni a hátsó üléssort. A biztonsági öv rácsatolását jól tűrte a kis KRESZ kompatibilis új ebem.

Szigetszentmiklóson kaptam meg Zizikét, első utunk Budapest belvárosába vezetett. Nagyon jól bírta az utat, nyugodtan feküdt, nézelődött, viszont sokat nyálzott, de ez a legkevesebb J

A belvárosban meglátogattuk egy barátomat, aki kíváncsi volt Zizikére, lejött megnézni, szigorúan csak a kocsiban, egyelőre nem sokkoltam az utcával. Kapott finom falatokat és simiket, amiket farokcsóválva díjazott és elfogadott.

Egy órával később már otthon is voltunk. Először bepakoltam mindent a lakásba, Fleckit és a hordozóban lévő cicát is, majd visszamentem Ziziért, aki az autóban várakozott türelmesen. Simán kiugrott, be a kapun át a kertbe, és élénken szaglászott! A szomszéd kutyák ugatásától kicsit zavartatva, de tovább haladt a lakásba. Flecki egy meglepett vakkantással fogadta, majd összeszagoltak és mentek tovább a dolgukra. Zizike körülnézett, bevezettem minden zugba. A fürdőszobából és a konyhából egyből kitiltottam, első szép szóra megértette, majd egyetlen egyszer próbálkozott be, de egy köhécselésre ki is jött. Számomra ez nagyon nagy öröm, mert a beagle-mmel ez fél éve tartó vita közöttünk (azóta lakunk ebben a házban) és ahányszor csak tud, mindig beszökik. Azért egy border ilyen szempontból is nagyon más…

A cicára csóválta a farkát és megszaglászta, Mircike pedig türelmesen tűrte. Még csak 8 hónap körüli cica, de már van annyi esze, hogy az új jövevényeket fenntartással kezelje. Az esti felpörgött időszakban sem ment oda hozzá kihívóan, nem pofozgatta a csóváló farkát, úgy összességében inkább elkerülte, vagy maximum összeszagoltak.

Ezután tettem–vettem a lakásban, mintha mi sem történt volna, ettem (Zizi nagyon beizgult tőle és jött volna kunyerálni, de persze nem reagáltam), minden állatot megetettem (két külön helyiségben, egymástól elzárva, csupa finom falatok). Gyöngyi előre figyelmeztetett, hogy Zizi nagyon lassan eszik, így erre készültem, de ennek most szerencsére nyoma sem volt, hála a finom konzervnek, ami olyan finom illatú természetes alapanyagokból készül, hogy én is szívesen belekóstolnék. Véletlenül leejtettem mellette egy elég nagy és nehéz lakatot, persze nem szándékosan, de alig rezzent meg tőle. Ez a leeső tárgyak estéje volt, mert egy körömlakkos üveget is leejtettem (nagyon fontos kutyás kellék, igazán itt volt a helye egy kis körömlakkozásnak ezen az estén), és arra sem rezdült, nem beszari a hangokat illetően. Kinn a kertben át akart bújni a midire állított agility akadály alatt, és a rúd ráesett a hátára, majd legurult a fején át a földre. Kicsit meglepődött, de ment tovább, mintha mi sem történt volna. Ezeket jó jelnek tartom.

Zizike első este a hálómban aludt, este fél 11-től reggel 6-ig kibírta a szobatisztaságot. Kicsit féltem, hogy nem veszem észre a jelzését, úgyhogy nagyon éberen aludtam és reggel 6kor az ágyra tett mancsával szólt, hogy most már kimenne, ha nem gond…

Egyébként szinte mozdulatlanul aludt, néha horkolt halkan. Komolyan mondom, én sokkal rosszabbul viseltem az első éjszakát, mint ő J