Séta a reptéren és klikker

Ma napközben kimerészkedtünk a télies tavaszban egy nagy sétára a mátyásföldi vitorlázó reptérre. Velünk tartott Nóri és a russelje, Freya. Hatalmas nyílt terepen, bokáig érő hóban gázoltunk 2 órát. Megkockáztattam a póráz nélküli sétát Zizivel, mert nem volt a környéken senki, és mert közel s távol nem láttam semmi olyat, ami megriaszthatta volna annyira, hogy elszaladjon tőlünk. Sokszor behívtam a kutyáimat, hol külön, hol egyszerre. Zizi nagyon vidáman futott vissza hozzám, nagyon gyorsan nyargal, de látszik rajta, hogy ennél sokkal többre is képes, ki szeretném majd hozni belőle a maximumot!

Minden rendben volt összességében az egész séta alatt. Odafutott hozzánk jó messziről a gazdájától egy belga juhász jellegű nagyobb kutya, de látszott rajta, hogy barátkozni jött. Zizi bizalmatlan volt vele, ha nem szólok rá, leugatta volna a fejét alaposan. A menekülés szerencsére jutott eszébe… Úgy tűnik, hogy domináns kis amazon lesz belőle :)

A makacs beagle-m néha hajlamos arra, hogy nem jön vissza első szóra, ilyenkor ha vissza is jön, egyből pórázra veszem és úgy megyünk egy darabig. Zizi viszont végig ott volt első szóra. Azt kell, hogy mondjam, hogy bevált ez a szabadon sétáltatás, ahogy Nóri felhívta rá a figyelmem, két hete még nem gondoltam volna, hogy póráz nélkül fogom sétáltatni az új kutyámat, miközben a régi „jól nevelt” pórázon jön mellettem, mert nem jött vissza első hívásra. Ez az egyik különbség a juhász- és a vadászkutyák között…

Egyébként olyan jól összehaverkodtak Fleckivel a séta alatt, hogy itthon már nem kerülgetik egymást, és többször is összeszagoltak, Flecki bemerészkedett a hálóba is akkor, amikor Zizi is benn volt, pedig ez eddig nem volt jellemző.
Úgy tűnik, hogy Freyával is jó lesz a viszony és idővel összebarátkoznak. Ez fontos lenne, mert velük gyakran fogunk találkozni.

Nóritól kaptunk egy frizbit, és néhány okos tanácsot a frizbizés alapjainak megtanításához. Hamarosan szeretném Zizivel megismertetni ezt az elfoglaltságot is.

Délután ismét klikkereztünk, elkezdtem fektetni Zizikét. Nem könnyű vele sem az ültetés, sem a fektetés megtanítása, ugyanis ha odajön mellém, akkor szinte mindig automatikusan leül, és ha lehajolok, akkor nagyon hajlamos egyből hanyatt dőlni és felkínálni a hasát simogatásra…

Egy dologra ráklikkeltem ma többször is, és úgy tűnik, hogy leesett neki, egy nagyon aranyos apróság. Ha azt mondom neki, hogy mancs, akkor felteszi a jobb mancsát a térdemre. Villámgyorsan megtanulta, persze nyilván még gyakorolni kell, hogy elmélyüljön.