Egészségben-boldogságban

Tegnap végre elmehettünk egy egészséges közös sétára a szántóföldre. Nem volt hosszú idő, de a két kutyám micsoda őrült rohangálást levágott!!! Nagyon nagy öröm volt nézni! Zizi hullámozva fut, akár egy agár, már-már azt hinném, hogy ledönt a lábamról, ha odaér hozzám, de villámgyorsan le tud fékezni! Ki sem nézném belőle, amúgy olyan kis komótos mackólánynak tűnik. Most végre hallhattam ugatni is, a játék heve hozta ki belőle, nagyon komoly, felnőttes hangja van, a beagle-vuvúúzáshoz képest mindenképp J Egyszer annyira belejött a játékba, hogy fel is ugrott rám, ilyet még sosem csinált, nagyon tartózkodó szokott lenni. Maga is annyira meglepődött, hogy a játékot is abbahagyta egy időre.

A 4 napi bezártság előnyére írhatjuk, hogy egy extra felszabadult és mozgékony Zizit láthattam viszont.

Még korábban próbálgattunk egy trükköt, a két lábra ágaskodást. Hirtelen ez jutott eszembe, mert Fleckinek anno nagyon hamar leesett és nagyon szereti. Zizit jó sokáig próbáltam rávenni, hogy emelje el a két mellső mancsát a földről, de nem értette meg, hogy mit szeretnék tőle. Aztán meguntam a próbálkozást, kimentünk Fleckihez és kétszer megmutattuk Zizinek, hogy mit kellene csinálni… És rájött, sikerült neki!!! Utánzással, a másik kutya megfigyelésével villámgyorsan megtanult egy új trükköt!

Ennek kapcsán jöttem rá, hogy mennyire finnyás kis nőszemély ez a Ziziborder… Reggel találtam a zsebemben előző estéről benne maradt jutalomfalatot, hogy is mondjam, kicsit állott volt. Flecki számára ez néha talán még finomabb csemege, mint a friss falat J Zizi pedig nem hajlandó elfogadni. 

Legközelebb kipróbálom fél napos sült bélszínnel is, hogy vajon azt is kiköpi-e!