Zizivel folytatjuk az engedelmes képzést és az agilityt. A helyben maradást kell gyakorolunk az eddigieken kívül, agilityben pedig már 2 akadályt átugrott nagyon ügyesen és most a kézváltások következnek. Otthon kell sokat gyakorolnunk apránként, mert egy-egy edzésen kevés feladatot tudunk végrehajtani, hiszen abból a néhány feladattípusból, amit jelenleg gyakorolni tudunk, a sok ismétlés hamar unalmassá válik. Akkor kell abbahagyni, amikor még éppen izgalmas a dolog számára.
Zizi az előélete miatt sajnos nem játszik sem kutyákkal, sem tárgyakkal. Halogatom a játszás megtanítását, pedig már vannak rá ötleteim. Egyrészt ha játszom Zizi előtt Fleckivel, húzócskázunk vagy labdát dobálok neki, Zizi mindig nagyon izgalomba jön, ugrál és nyüsszög, de odáig még sosem jutott el, hogy maga is elkezdjen játszani. Ha sípolós labdát csipogtatok neki, vagy húzós játékot mozgatok előtte, egyelőre nem mozdul rá. A jutalomfalattal töltött játékra sem megy rá. Klikkerrel is lehetne tanítani, de eddig még nem vettem rá magam... Viszont úgy tűnik, hogy a halogatás ez egyszer elkezdte meghozni eredményét! Spontán elkezdett játszani egy plüssmackóval, és amikor úgy tettem, mintha el akarnám venni tőle, elkezdte húzni. Végül egy kis húzócskázás alakult a dologból, és többször is sikerült kicsalogatnom belőle a játékot. Úgy tűnik, Zizi egyelőre plüssjáték rajongó :) Ebből kiindulva fogok vele tovább próbálkozni.
A szombatunk nem volt túl eseménydús kutyázás szempontjából, mert le kellett vezényenem egy költözést. Igyekeztem nem idegbetegre venni a figurát, így nekem is könnyebb volt és a kutyáim sem sínylették meg a környezetváltozást... Az új helyet könnyedén felfedezték és belakták, eddig nem volt semmilyen fennakadás. Nem vagyok egy nagy németjuhász rajongó, de a szomszédunkban éppen egy ilyen fajta elég aranyos kutya lakik, Zizike már többször is játékra invitálta a kerítés mögül. Az invitálás egyre jobban megy neki és gyakorolja is, amikor csak lehet.
Ma családlátogatásra mentünk vidékre, 10 ember kényeztette és dögönyözte Zizikét összehangoltan.
Itt éppen velem lustul az eb:
Nagyon jól vette az akadályt, pedig igazán hangos és lelkes volt az egész család, odáig voltak, hogy Zizi milyen nyugodt és türelmes, okos és kedves. A nagyszüleim spánieljével, a nem túlságosan kutyabarát Dióval is egészen jól elviselték egymást, bár némi egymásra morgás azért fűszerezte a délutánunkat. A kertben aztán mindhárman jót haverkodtak. Flecki hozta a formáját, addig járkált fel-alá, míg talált egy kis magára hagyott ebédmaradékot, felfalta, majd fél délután szenvedett a felfúvódott hasától. Itt már egy kicsit jobban volt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése