3. nap (2013. március 12.)

Hosszú munkanap után sikerült hazaérnem, sajnos már sötét volt, és a bejárat feletti világítás elromlott, így elemlámpával osontam végig a kerten, hogy lássak és látszódjak – biztos vicces lett volna, ha valaki meglát, de nem akartam, hogy Zizire rájöjjön a frász, hogy be akarnak törni az Ő TÉLIKERTJÉBE! Nagyon megörült nekem, aztán egyből kiugrott a kertbe, és fixírozott, hogy csináljunk valamit J Alig győztem lebeszélni róla, és inkább arra bíztattam, hogy a hosszú bezártság után végezze el a dolgát. Ügyesen bejártuk a kertet, és mivel a szomszédék kutyái nem voltak kiengedve, átmerészkedtünk az ő felükre is. Mindenhol szívesen szaglászott. Kb. fél órát töltöttünk így, majd kiengedtem Fleckit is és együtt grasszáltak fel-alá. Fleckit ugráltattam a kirakott akadályon, csak hogy Zizi szokja a tényt, hogy mi szeretjük az ugribugrit és rendszeresen fogjuk művelni körülötte J Lili tanácsára igyekeztem elkerülni azokat a helyzeteket, amikor Zizi rámorog Fleckire. Csak egy kisebb affér volt, amikor Zizi bejött a lakásba és sajnos elfelejtettem, hogy Fleckit reggel egy csont társaságában hagytam otthon. A csont elöl maradt és Zizi egyből rátalált, ami persze Fleckinek nagyon nem tetszett és ennek hangot is adott. Rászóltam, Zizi pedig kimenekült a lakásból. Fleckiről egy kis kiabálás simán lepereg, nem kell félteni…Zizike pedig megértette, hogy az nem az ő csontja, viszont a lakásba utána is szívesen bejött, örülök, hogy a hanyagságom nem vette el a kedvét tőle. A csontot természetesen eltettem olyan helyre, ahol nem tudják elérni.

Mircike is a téli kertben bulizott este. Érdekes jelenségnek lehettem szemtanúja, amikor Zizi elkezdett játszani Mircivel. Engem is figyelt közben fél szemmel, hogy mit szólok hozzá… Azt csinálta, hogy a mancsát rátette a Mircire és birkózni próbált vele. A cica hol hagyta és kicsit birkóztak, hol elmenekült. Részemről nem egyértelmű, hogy ez a durvább bánásmód előszele volt, vagy a felszabadult játéké. Az is lehet, hogy Zizike a határokat feszegeti, hogy meddig mehet el a macskával. Mindenesetre nagyon fogok figyelni, Mircikémnek nem eshet bántódása. Fleckiben szinte kezdettől maximálisan megbíztam, hogy nem lesz a macskának baja mellette, és valóban nem is volt gond az együttélésükből. De Zizit még nem ismerem, valószínűleg ő sem ismeri még magát, így a felügyelet nélküli együttlét tökéletesen kizárt.

Hétvégén a szüleimnél leszünk vidéken másfél napot, és ma felvilágosítottam őket is, hogy a három állatot éjszakára mindenképpen szeparálni kell, és nappal is folyton résen kell lenni, soha nem maradhatnak egyedül. Nagyon fontos betartani ezeket a szabályokat, amíg össze nem szoknak, remélem, hogy egy idő után már nem lesz gond ezzel és tizensok boldog közös év áll majd előttük.

Este kiköltöztem a téli kertbe olvasni, Zizike odabújt mellém és simogattam, dögönyöztem elég sokáig. Nagyon szereti, ha a két füle mögött erőteljesen simogatják, teljesen elalélt tőle, csukott szemmel élvezte! A loncsos szutykos bundája miatt nem fértem hozzá teljesen, de azért elég jól át tudtam masszírozni mindenhol. 

Klikkereztünk ismét, közben megkapta az aktuális adag féreghajtóját.

Az este hátralévő részét benn töltötte a lakásban, én meg tettem-vettem, mostam, mosogattam. A porszívót is beindítottam, annak nem örült, de nem félt jobban tőle, mint mondjuk Flecki. Fleckit már kiskora óta barátkoztatom a porszívóval, sokat gyakoroltuk, de máig nem sikerült száz százalékosan a közömbösítés…

Reggel 6kor keltünk és Zizit elvittem sétálni a környező utcákba. Senkivel nem találkoztunk, szinte teljes csend honolt. Nagyon klasszak ezek a reggeli órák tréning szempontból, pont erre a nyugalomra van szükség most az elején. Később remélem, hogy emelhetjük a tétet és nem a hajnal lesz a legalkalmasabb időpont, ugyanis én halálosan gyűlölök korán kelni J

A szomszédék kutyái is kinn voltak, úgyhogy egy kicsit úgy is klikkereztünk, hogy a kisebbik pukkancs a kerítés túloldalán ugatott az idegesítő hangján. Zizike ideges félrenézésekkel, de igyekezett koncentrálni rám.

Mialatt én munkába készülődtem, Zizi talált magának elfoglaltságot, elkezdte szétpakolni a téli kertet, talált szivacsokat, törlőrongyokat, azokkal játszott, széthordta a kirakott kutyajátékokat, csontot rágcsált, ásványvizes flakont hámozott. Úgy veszem, hogy a passzivitáson kívül végre elfoglalta magát valami mással is… Nagyon jó jel ez, mert Gyöngyi mesélte, hogy amikor hozzá szokott be Zizi, akkor sokkal hosszabb időbe telt minden, a tárgyak manipulációjának elkezdése is. Most már 3 nap alatt eljutott ebbe a fázisba. Csak remélhetem, hogy nem egy csatatérre fogok hazaérni délutánJ