Kozmetikus és az első igazi agility edzés

Dalma, a kutyakozmetikus csapattársunk nagyon aranyosan felajánlotta, hogy megfésüli és megfürdeti a kis szutykost, hogy a fehér végre igazán fehér legyen rajta! Már előző nap elkezdte kiszedegetni belőle a rasztás tincseket és Zizi teljesen jól bírta, nekem is nagyon tetszett, ahogy Dalma hozzálátott a dologhoz!
Még az igazán nagy havazás előtt, de már havazásban átugrottunk Gyömrőre megkozmetikázni az ebet. Dalmáék kertjében egy idős dog várt minket, aki élénk érdeklődést mutatott Zizi iránt. Zizit inkább az érdekelte, hogy juthatna túl rajta… Pedig nagyon helyes dogocska volt, óriás laska fülekkel. A kozmetikázást kintről felügyelte nyüsszögve.

Első körben Dalma kifésülte az elhalt, kihullott szőrszálakat, kivágta-kibontotta a maradék raszta tincseket. A fülei mögött annyira összeállt a szőre, hogy nullás géppel hosszas nyúzás után tudta csak levágni. Alapvetően az volt a terv, hogy ahol lehet, meghagyjuk a hosszú szőrét. A hasán és a fenekén kellett csak egészen rövidre nyírni, a többit ki lehetett bontani. Ez nagyjából egy órás elfoglaltság volt, eleinte Zizi jól tűrte, tetszett neki a fésülés, hagyta  magát ide-oda tenni az asztalon. A nyírógép bekapcsolásától, rezgésétől sem ijedt meg különösebben, Dalma szerint Zizinél sokkal rosszabbak is vannak… A vége felé már kezdett elege lenni, de ha kedvesen szóltam, simogattam és tartottam a fejét vagy a nyakánál, akkor megnyugodott. Hatalmas mennyiségű szőr jött ki belőle, terveztem, hogy lefotózom, igazán megért volna annyit…

Ezután következett a fürdés. A vizet szerintem eddig csak ivásra használta, igencsak meg is ijedt a kádban a hátára zubogó víztől. Jó sok szutyok lejött róla, sokáig szürke volt a lefolyó víz színe. Az utolsó szint a szárítás volt, ez volt a legkellemetlenebb, nem is a hajszárító hangjától félt igazán, hanem a meleg levegőtől.

A kétórás procedúra végén egy selymes szőrű, csodálatosan szép bundájú Zizit kaptam! Nagyon örülök, hogy hallgattam a jótanácsra és nem rögtön első nap tettem ki ennek a kutyámat, mert az úgy sokkal sokkolóbb lett volna.

15-én délelőttre azt terveztük, hogy Tárnokon edzünk egyet az agilitys csapatunkkal a fedett csarnokban. A tervünket sajnos keresztül húzta az időjárás, de edzés ügyben igazán elszántak vagyunk és átmerészkedtünk Lilihez, aki Budapest és Fót között lakik. Az utak egészen jól járhatóak voltak, egyedül a Liliék előtti felüljáró fogott ki rajtam, de az is csak azért, mert télen majdnem belecsúsztam ott az árokba és azóta félek rajta átmenni csúszós időben. Amúgy annyira nem volt durva a helyzet.

Nem csak mi voltunk ilyen elszántak, kiderült, hogy délelőtt már többen is jártak Lilinél edzeni. Fleckivel próbáltunk lefutni egy egyszerűbb pályát, de nem igazán boldogultam a váltásokkal. A futócipőmet sajnos otthon felejtettem, úgyhogy a hó és a hótaposó is igencsak megnehezítette a dolgomat…

Ezúton tudatom mindenkivel, hogy Zizike is megkezdte agilitys pályafutását!

Mini méret alá tett ugróakadályon próbáltam átcsalogatni első körben. Eleinte kikerülte őket, és csak akkor ugrotta át, amikor magam is átugrottam. Aztán amikor végre sikerült szabályosan kivitelezni, Lili közölte, hogy akkor ezt most csináljuk meg párszázszor :D Ami persze nem komoly, de néhányszor átugrattam vele több akadályt is a megszokás kedvéért. Az ugrató kézmozdulatomat egy pillanat alatt kifigyelte, és ha nem csináltam meg rendesen, akkor nem is ugrott!

A gyakorló szlalomon, két külön álló szlalomrúd között küldtem át még párszor, ezt addig kell csinálni, amíg el nem kezd gondolkodni, és magától fel nem ajánlja a mozdulatot.

Első edzésnek, ítéletidőben ennyi elég is volt. Házi feladatot is kaptunk: mindkét kutyámmal gyakorolnom kell a kézre vételt, tehát hogy kövessék a kezemet és kézváltásokat. Zizivel elkezdhetem a targetezést a zónatanításhoz, illetve sétakor fákat fogunk kerültetni gyakorlásképp.

Délután a közeli szántóföldön tettünk egy sétát, ahol el is kezdtem a kézre vételt gyakorolni velük. Még nagyjából párszázszor megismételjük és jó lesz! Két gyakorlás között a kutyák rohangáltak, Zizike többször is beindította a turbó fokozatot és hasította a levegőt!