2. nap (2013. március 11.)

Délelőtt felkerekedtünk az eltervezett patakparti sétára,  gyönyörű napsütéses idő ígérkezett. Az autós  tortúra kezdődött elölről, póráz, kert, ki a kapun. Én előre a kocsiba be, Zizike utánam, majd vissza a házba Fleckiért. A patakpart kb. 3 perc kocsival, csakis az autós gyakorlás miatt nem mentünk gyalog... Nagy rét, szántóföld, és viszonylag távol van az utaktól, így csendes, elhagyatott, egy lélek sem járt arra hétköznap délelőtt. Zizit rátettem a 10 méteres túrapórázra, Fleckit elengedtem és már sétáltunk is. Flecki jó messzire elkószált, ahogy szokott, de mindig első szóra visszajött. Zizi ment volna utána, de a póráz határt szabott neki. Amikor hívom, Flecki mindig izomból rohan vissza hozzám, mert eldobom neki a kedvenc játékát. Zizike ezt a nagyon jókedvű hozzám rohanást hamar leutánozta, ezen kívül még ruganyosan nyargalászott is, élvezte a futkosást. Főtt májjal erősítettem a jó kapcsolatunkat, ami jó alap egy étellel motiválható ebtársaságnál J A séta legvégén egy futó is szembejött, Zizike érdeklődve szaglászott felé.

Hazaérve nem volt hajlandó bemenni a fűtött lakásba, kiköltözött a téli kertbe, ezt meg is értettem, eddig kinti kutya volt. A lakásban néha tényleg túl meleg van, hát még neki, a nagy tömött loncsos bundájával! Azonnal el akartam vinni kozmetikushoz egy alapos nyírásra és fürdetésre, de sajnos lebeszéltek róla és jogosan: nem szabad egyből kitenni a kis lelkét egy ekkora hercehurcának.

Zizike a téli kertben, Mirci és Flecki a lakásban, egymástól elzárva otthon maradtak, én pedig bevásárolni mentem. Kb 1 órával később hazaértem, Zizikének hoztam egy csipogós sünilabdát. Megcsipogtattam, nem félt tőle. Játszani sajnos még nem tud vele, eszébe sem jutott a szájába venni, rámancsolni vagy üldözni. Ez majd szépen meg kell neki tanítani.

Az első zavar ekkor keletkezett a mátrixban. Zizike a téli kertben, Flecki ki-be mászkál, cica szintén, én meg benn mosogattam a konyhában. Morgásra lettem figyelmes. Mint kiderült, angyalarcú Zizike volt a terrorista. Flecki túl közel ment hozzá vagy a helyéhez és már morgott is. Rászóltam, aztán kifigyeltem őket. Egyszer Flecki a másik irányból jött, akkor Zizi ki is támadt, rá kellett üvöltenem. Flecki nem egy ijedős jószág, úgyhogy simán vette a lapot, félrevonult és figyelt. Zizike viszont a kiabálástól összehúzta magát, hanyatt vágódott és megadta magát. Aztán nyüsszögve jött oda hozzám. Kicsit később a két kutyát magam mellé vettem és felváltva adtam nekik falatot egymás mellett, megsimogattam őket felváltva. Később is volt ilyen lemorgós affér, amikor másnap reggel egy gyakorlás alkalmával elfordultam jutalomfalatért, akkor sokkal finomabban, normál, de határozott hangnemben szóltam Zizire és akkor is hanyatt vetette magát. Ismét behívtam és egymás mellett jutalmaztam őket. Lili majd megmondja, mit lehet tenni ezzel... Lili a tanácsadónk, az agility edzőnk, a kutyás mindentudó és mindent megmondó gurunk. Ő faragott belőlem normális kutyást, és ő segített a kutyámból normális kutyát faragni. Biztosan tud erre valamit mondani – egyrészt hogyan lehetne úgy Zizi tudtára adni, hogy rosszat csinál, hogy nem okozok neki újabb lelki sérülést, másrészt hogy miért csinálja ezt és hogyan kerülhetem el. Lehet, hogy a két kutya összeengedésével még várnom kell, amíg tisztázódnak a viszonyok, a helyzet stb.

Amikor elcsitultak a kedélyek, elővettem a klikkert és nyugodt körülmények között gyakoroltunk, klikk-kaja-klikk-kaja. 

Délután  fogtam Fleckit és elvittem egy körre sétálni a környező utcákban. Majd Zizi következett. Nagyon jól vette az akadályokat, simán kijött a kertből, végig az utcákon, szaglászott, ha hívtam, hozzám jött, kapott sokmillió finom falatot. Egy görkoris apuka és kislánya jöttek szembe, akkor Zizike alibi szaglászásba kezdett, láttam rajta, hogy gyanakszik, hogy valami rosszat akarnak tőle. Fogtam és leültettem magam mellé és szépen nyugodtan megvártuk, amíg elmennek mellettünk. Akkor kapott dicséretet. A sportpályán gyerekfoci edzés volt, sok autóval, emberekkel, ricsajjal. Zizim egész jól bírta, szépen jött mellettem. Ez volt délután 6kor. Hazaérve tettem-vettem megint odabenn, hagytam pihenni a télikertben. 8 körül nagy vidáman klikkereztünk még egy sort, így kapta meg a napi kaja adagja másik részét. Most akkor klikkeltem, amikor a szemembe nézett, nagyon szépen csinálta, kb 5 mp volt a maximum, amire rájutalmaztam. Emlékszem, hogy Fleckivel is gyakoroltam ezt régebben és nagyon szerettem, olyan szép szeme van. Zizinek is szép a tekintete, tetszik ez a szemezés.

Aztán kb. kétóránként felajánlottam neki, hogy kimenjen a kertbe, de nem akart. Akkor sem, ha mi Fleckivel kimentünk és hopszikáztunk a kirakott ugróakadályon vagy dobáltam neki. Semmit nem akart, csak a téli kertben lenni. Ráhagytam. Lehet, hogy túl sok volt neki a fárasztás, túlságosan beparáztattam a környék ugató kutyáival, vagy bármi. Kétóránként felkeltem kiengedni, de meg sem mozdult. Végül éjjel 3-kor úgy döntöttem, hogy hagyom pihenni, hátha csak az a baj, hogy fáradt, én meg zargatom folyton. 5:50-re állítottam az ébresztést, már a téli kert ajtóban feszengett. Ekkor már 12 órája nem volt kinn elvégezni a dolgát. Úgy gondoltam, hogy ha kinyitom az ajtót, kiront a kertbe pisilni… Hát nem így történt. Egyébként hozzá kell tennem, hogy mindenre elszánt voltam, mivel volt időm munkába indulásig - ha nem jön ki a kertbe, kiviszem kézben. Ha nem hajlandó pisilni, akkor kiviszem az utcára. Ha ott is fél, akkor kocsiba ülünk és irány a szántóföld. A lényeg, hogy pisiljen. Úgy látszott, hogy már nagyon kell neki, mégis ott tobzódott az ajtóban, jöjjön-e vagy sem, vár-e rá valami iszonyú dolog odakinn vagy én nem tudom, mit is gondolhatott. Végülis mivel láttam benne a hajlandóságot, hoztam a klikkert és lépésenként 5 perc alatt kicsaltam, le a lépcsőn, rá a fűre. De még ott is csak ült és engem bámult. Akkor elkezdtem csak arra klikkelni, ha elfordult tőlem. Végül bementem és kinn hagytam. Hálistennek elkezdett szaglászni és végre elvégezte a dolgát is! Már rég örültem ennyire ennek a dolognak!

Visszamentem hozzá és még klikkeltünk jópárat a kert minden részén, hol Fleckivel együtt, hol egyedül. 

A terv szerint pár játékkal ő a téli kertben pihen és várja, hogy hazaérjek. Elvileg semmi tönkre tehető, kutyának izgi dolgot nem hagytam elöl és remélem, hogy a szobatisztaságot is bírja. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, amikor hazaérek.