Hétvégi kikapcsolódás

Megjártuk a Bükköt, szerencsére csodálatos időnk volt! Szombat délelőtt felkerekedtünk hármasban egy kisebb sétára. A Bükk szélén egy kis faluban volt a szállásunk, a falu széle után egyből egy erdei ösvényre jutottunk, emelkedőnek felfelé, félig felszáradt sárban tocsogva kaptattunk a dombtető felé, majd fél óra után visszafordultunk. Úgy ítéltem meg, hogy Zizinek 5 nappal a műtét után ennyi elég is lesz, elég sokat futkostak ez alatt is Fleckivel fel és alá. A szállás kertjében még gyakoroltam Zizivel mindenfélét, majd kora délután a többiekkel egy nagyobb túrára indultunk. Zizi addig a szobában pihent. Egyébként ismét jól vizsgázott a kisasszony, 7 új ember, ebből egy kétéves kislány, Jázmin társaságát élvezhette, mindenkit meghódított a szelídségével és a kedvességével. Ott volt Freya is, a kis russel barátunk, vele sem volt semmilyen fennakadás, igaz, hogy még nem is haverkodnak. Egyszer remélem, eljutunk odáig is.
A ház körüli kertben Zizi szabadon mászkálhatott annak ellenére, hogy nem volt kerítés, végig ott maradt a közelünkben, vagy ha el is távolodott, első szóra mindig visszajött.
Vasárnap délelőtt agilityztünk egyet a csapattársunk, Ágiék közeli tanyáján. Zizivel egy kis szlalomozást gyakoroltunk, illetve folyamatosan szoktatom ahhoz, hogy hiszti nélkül végignézze a pálya szélén, ahogyan a Fleckivel edzünk. Eddig nem volt túl eredményes a szoktatás, de ott mintha megtört volna a jég és kevésbé izgatta fel magát amiatt, hogy pár pillanatig nem ő a világ közepe...
Délután beültünk egy kávézóba, ahová magammal vittem Zizit is, mondván, hogy szépen hozzá szeretném szoktatni ehhez is. Felteszem, hogy most járt először ilyen helyen, de úgy tett, mint aki ebbe a közegbe született, hihetetlenül gyorsan akklimatizálódott, teljes nyugalomban ült és feküdt mellettem, a lábak között, az asztal alatt, mindenhol! Egyetlen egyszer lehetett észrevenni, hogy egyáltalán ott van, amikor egy idegen kutya lépett be a kávézóba, akkor egy kis morgással üdvözölte. De amint rászóltam, azonnal abba hagyta.
A sebét már nem piszkálja, úgyhogy a gallért péntek óta nem kellett rá adnom. Szépen gyógyul is, csütörtökön mehetünk varratszedésre.
Fotók is készültek, de még nem kaptam meg őket, majd feltöltöm, ha nálam lesznek :)

Ide kattintva megtudhatjátok, hogyan és mivel töltötte Zizi azt a két hónapot, amíg az ideiglenes befogadójánál rehabilitálódott:
http://zizielotortenet.blogspot.hu/