Hétvégi kihívások

Szombaton a Pilisbe indultunk egy kisebb túrára egy barátnőmmel. Dömör-kapunál hagytuk a kocsit és a zöld + jelzésű úton elindulva tettünk egy kisebb kört. Először betonúton haladtunk, autós forgalom elől elzárt helyen, csak néhány túrázóval találkoztunk. Majd letért a turistaút az erdőbe. Az utunkat többször is keresztezte egy patak, nagyon nagy mázlink volt, hogy nem egy-két héttel korábban jöttünk, akkor valószínűleg nem úsztuk volna meg száraz lábbal a kirándulást... Bár a kutyalábak így is nedvesek lettek :) Zizi nagyon aranyos volt, eleinte nem mert belemenni a vízbe. Kb. bokáig érő vízszint volt, és nagyobb köveken egyensúlyozva lehetett átjutni a túloldalra. Flecki tapasztalt erdőjáróként berohant, és simán átkelt a patakon, viszont Zizi nem mert átjönni hozzánk a túloldalra, hiába hívogattuk. Közönségünk is akadt, az arra járó kirándulók megálltak és kivárták, hogy mi lesz a helyzet megoldása. Már éppen lepakoltam magamról a hátizsákot és a pórázokat, és vissza akartam menni érte, amikor végre elszánta magát és bemerészkedett a vízbe. A tipikus borderes osonással átsuhant szinte csak a vízfelszínt érintve és megtapasztalhatta, hogy ez nem egy életveszélyes mutatvány. Onnantól kezdve ugyanúgy szaladgált keresztül-kasul a patakban, mint Flecki.

Egyébként a tereptárgyakon gyakoroltunk mindenfélét, egy farakásra is fel tudtam csábítani egy kis finom falat segítségével.

Vasárnap agility versenyen voltunk, Zizi is velünk tartott. Egy nagyon szép városkában, Csomádon zajlott az esemény. Mivel válogató verseny is volt, három pályán szervezték a futamokat, és a szokásosnál is több résztvevő nevezett, 200 versenyző és még több kutya rajzott ide-oda a sátrak és a pályák körül. Részemről ez volt eddig a legnagyobb szabású verseny, amin részt vettem, és szerintem Zizi sem volt még ennyi ember és állat között. A két futamunk  között, amíg Flecki pihent, végig velem volt, sétálgattunk és ismerkedtünk, szoktuk a közeget. Sokan odajöttek hozzánk, hogy közelebbről is megismerjék Zizit, hiszen a történetét már  eddig is követhették a világhálón. Zizi hozta a szokásos formáját, simogattatta magát és cukiskodott. Két kislány fél órán keresztül ajnározta és dögönyözte, nem tudták abbahagyni, csak akkor, amikor a szüleik már hazaindulni készültek. Szívesen magukkal is vitték volna, de nem hagytam :) 

Pár gyakorlatot is csináltunk, kicsit távolabb a zsongástól, nagyon szépen figyel rám ilyenkor is és csak a közelebbi hangos kutyaugatás zökkenti ki a koncentrációból. Néhány akadályon felfrissítettük az eddigi agility tudását is, mert az ivartalanítás miatt két hetet ki kellett hagynunk. Nagyon belelkesült, felismerte a korábban tanultakat és ügyesen el lehetett küldeni akadályt kerülni, átugrani.
Este mindkét kutyám eldőlt a fáradtságtól és reggelig nem sokat mozgolódtak! Fáradt kutya a jó kutya.


Ide kattintva megtudhatjátok, hogyan és mivel töltötte Zizi azt a két hónapot, amíg az ideiglenes befogadójánál rehabilitálódott:
http://zizielotortenet.blogspot.hu/